hatalmas csarnok volt. a viszonylagos sötétségben is látszott, hogy elég nagy hely.
csak hát piszkosul üres. elhagyatott.
emberek ugyan nem voltak, de helyette hatalmas gépek és mindenféle bonyolut szerkezetek töltötték meg. tengelyek és fogaskerekek mindenhol. furcsa vegyszerek, kábelek, monitorok, vezetékek.
és por. rengeteg por. a tárgyakon centi vastagon állt. az üres helyeket kisebb-nagyobb pókcsaládok és hangyakolóniák vették birtokukba. munkájuk gyümölcse képpen ragacsos hálok és szemétvárak tették változatosabbá a gépies környezetet.
akárkik is éltek itt korábban, bizonyos, hogy nagy dolgokon munkálkodhattak.
mindegy. bármi is volt, bizonyára vége szakadt. a hely állapotát elnézve.
csend!
halk zörejek szűrődnek kintről.
mintha valaki keresne valamit.
csörgés. talán kulcs volna?
hatalmas nyikorgás közepette egy aprócska ajtó nyílt ki a csarnok egyik végében. kintről kevéske fény szűrődött be.
egy kis alak zavartan állt az ajtóban.
fiatal volt. egészen gyerek még. orrán szemüveg csúszkált. haja, ami egykor szőke lehetett, fakón, őszesen lógott a szemébe. összegörnyedve állt, mintha félne valamitől.
egy kicsit még szívta a dohos levegőt. hunyorogva fürkészett a távolban. végül megakadt a szeme valamin.
lassú, nyugodt léptekkel indult el a csarnok másik vége felé. nem látszott sietősnek a dolga, és továbbra is óvatosan viselkedett a kihalt helyen.
amikor már az avatatlan szemlélőnek úgy tűnhetett, végleg elveszett, megtorpant egy ponyvával lefedett valami előtt.
kicsit szemügyre vette, méregette, hogy jó helyen jár-e, majd egy gyors és határozott mozdulattal lerántotta a porfogót.
alatta egy ócska vezérlőpanel állt, valami számítógép-féle lehetett. még a védelem alatt is erösen porosodott. a rengeteg gomb közül középen egy nagy kar volt a legszembeötlőbb. ott meredezett kikapcs állásban.
a gyerek elvarázsoltan nézte a gépet. szemeiben könny csillant meg, arcán diszkrét mosoly tűnik fel.
összeszedte magát. belekapaszkodott a hatalmas karba két kézzel.
a kar megreccsent.
nyekeregve elindult a bekapcs állás felé, majd halk kattanással nyugtázta új helyzetét.
csend!
a kijelzőn pár fény villant, majd újra elsötétült.
talán késő már?
hirtelen csikorgó hangok töltötték be a csarnok csendjét.
a fogaskerekek egymásba kapaszkodtak.
a tengelyek forogni kezdtek.
lassan bekapcsoltak a ventillátorok is, és kiszívták a port az óriási helyiségből.
fent egyenként kigyúltak a kopott izzók.
a fogaskerekek feltekerték az utolsó pókhálókat is.
a kölyök lelkesen figyelt körbe, arcán mosollyal nyugtázva, hogy minden működik.
-itt az ideje újra munkához látnom. - mondta fülig érő szájjal, és eltűnt a gépek tengerében. az utolsó kis fénysugár még megcsillant szőke haján.
a vezérlőpult kijelzőjén csak ennyi olvasható:
-üdv újra az élők közt!
KL
