Horváth Jenő

valamit meg kell, hogy osszak a t. olvasókkal (akik még nem tudják). elképesztő módon rühellem az alter zenét és stílust, és emellett elég sok alter embert kifejezetten idegesítőnek találok. ez kétségtelenül nem a legjobb tulajdonságom, tekintve, hogy nem kéne más emberek iránt ellenszenvet mutatni, mert úgy békésebb hely lenne a Föld.

annál is inkább különös ez a fajta megvetés, amit produkálok, minnél jobban a sorok közé olvasnak a t. olvasók a bejegyzéseimben. felmerülhet a t. olvasókban, hogy ezek a furcsa mesék, vagy a még nem látott de hamarosan feltöltésre kerülő versek sem mutatnak elsőre több értelmet, mint némely alter dal szövege. pedig azokhoz hasonlóan ezeknek az "alkotásoknak" is van mondanivalója.

azt hiszem az igazi alterség nem a sálakon és barna ruhadarabokon, és nem is az alter zene hallgatásán múlik. ahogy az a divatot követve magát alternek kiadó illetőkön is látszi. az igazság az, hogy minél jobban akar valaki tdatosan alter lenni, és minél jobban állítja magáról hogy ő bizony alter, annál kevésbé bizonyul igaznak az állítása.

ezek a kategóriák és besorolások mind a globalizált világ velejárói. az ember tartozni akar valahová, hogy ne vesszen el a nagy világban. pedig az ember egyik legfontosabb tulajdonsága veszik el így: az egyéniség. az egyedi ízlésvilág, az egyedi műveltség, az egyedi viselkedés, az egyedi érzések. úgy gondolom, ezek teszik alterré az igazi altert. az alterságnak ma egy olyan vonalat kéne képviselnie, mint korábban a hippiknek vagy a punkoknak. az egyediség, a lázadás jelképévé kell hogy válljon. szembeszegülni korunk szokásaival és az unalmas öntőformákkal szabott világgal.

ha így, ilyen formában itt belül én is alter lettem, akkor jobb is így. szeretném ezúton tiszteletemet és megbecsülésemet küldeni minden kedves ismerősömnek, aki akaratlanul magára vállalta ezt a szerepet. kitartást kívánok nekik a jövőben és sok sikert ehhez a kéretlen feladathoz!

mélységes áhitattal és odaadással:

KL