nos a csodálatos - versnek csak erős jóindulattal nevezhető - szörnyűségek után a t. olvasók (és persze István) nagy örömére ismerősebb vizekre evezünk. következzen hát egy újabb tanulságos mese!
A rózsa története
egyszer volt, hol nem volt, az Aceton-tengeren és Neylon-hegyeken túl, ahol a nem kimondottan kurta farkú speciális génmanipulált kétfejű sertés túr, volt egyszer egy középkorinakk látzó, ámde fejlett királyság. ennek a királyságnak a központjában állt egy csodálatos palota csupa mesterségesen előállított műanyagból, és ennek a palotának volt egy kertje, ahol is dolgozott egy kertész.
a kertész minden nap kisérletező kedvét latba vetve probálta elkápráztatni a király egyetlen lányát: virágokat tervezett. azonban a királylány nagyon válogatós volt, és csak olyan virágot volt hajlandó elfogadni, ami ellenállt az ő kitartó törődésének.
a kertész első alkotása egy gyönyörű fehér virág volt. illata édes, mint a glükóz. szirmai fehérebbek a kalcium-karbonátnál, és szára lágyabb, mint a késsel vágható nátrium. a királylánynak megtetszett a növény, így felvitte magához és elkezdte azt szagolgatni. azonban olyan erősen szagolgatta, hogy a virág hamarosan elvesztette édes illatát és a királylány megunta azt. a kertész azonban nem törődött ebbe bele, és másnapig kért haladékot.
másnapra aztán megszületett a módosított növényke. illata kellemes, szerelmet ébresztő. szirmai fehérebbek a kalcium-karbonátnál, és szára lágyabb, minta késsel vágható nátrium. a királylány lelkesen szagolgatta, szagolgatta és az illat megmaradt. így hát ismét magával vitte. a nagy szagolgatás közepette azonban kint felejtette a napon, és a virág fehér szirmai lángra kaptak az erős fénytől és hamuvá égtek. a kertész újabb haladákot kért.
harmadnapra újabb növény született. illata kellemes, szerelmet ébresztő. szirmai vörösek, akár a lemenő Nap fénye, és szára lágyabb, minta késsel vágható nátrium. a királylány azonnal megszerette a virágot. szagolgatni kezdte, és mivel az illat nem múlt el, magával vitte a szobájába. ott aztán ismét kint felejtette a napon. ámde az új, genetikailag kiszuperált szirmoknak ez sem ártott. a királylány nagyon megörült és napokig magával hordozta mindenhova. a sok hordozástól azonban a virág szára elgyengült, a színes szirmok lekókadtak és a királylány sírva panaszkodot a kertésznek.
a kertésznek elege lett a királylány butaságából, és hatalmas haragra gerjedt. minden erejét és tudását felhasználva a virág szárát ötvözte a palota védelmi rendszerét is több ízben erősítő szögesdróttal. a kész virág illata kellemes volt, szerelmet ébresztett. szirmai vörösek, akár a lemenő Nap sugarai. szára pedig tüskés, amely illetlen kis kacsókra szirmok színével festett vért csalt. a királylány így szagolgathatta, és kivihette napra, ám nem cipelhette akárhová, mert a virág megszúrta őt.
a királylány nagyon megörült a csodás alkotásnak. a király megörült annak, hogy a lánya örül. a nagy örömtől és több üveg mesterségesen előállítot szeszesitaltól(, mely kapható hazánkban is a kecskeméti likőrgyár termékekeként, viva la földgáz alternatív felhasználásai...) megrészegülten a király felajánlotta a kertésznek lányát és fele királyságát. a kertész azonban okos volt, és következetesen visszautasította a rabszolgasággal egyenértékű házassági ajánlatot.
a kertész inkább elterjesztette találmányát a tengerentúlra és a liszensz-díjakból jókora összeget szedett össze magának. a virágot a híres magyar betyárról - Rózsa Sándorról - rózsának keresztelte el, és ma is boldogan él a a megérdemelt pénzéből, ha meg nem halt.
a keményítőben található polimerkötésekhez mérhetően nagy tisztettel:
KL
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.