gondolatok 1:11-kor
kiülök a szobám koszos ablakába.
előttem a város sok narancs fénye,
mint megannyi apró gyertya lángja.
lobogtatja őket a szél kedve, kénye.
oda vágyom néha a fények közé én is,
csak lobogni és nem törődni semmivel.
ehelyett a koszos ablakban ülök mégis.
szembe lógó hajjal, és leégett cigivel.
a világ nem csak annyi, amit látunk!
törvények, szabályok, elvek kidobva,
ha egy kóbor hullócsillagot látunk,
mély titkokat halkan, félve kivánva.
szívünkben egy kihalt pesti járdasziget:
virágos mező, gyertyafényes bálterem,
ha a képzelet az értelmet segíteni siet.
a valóság csak magunk alá ásott verem.
a gondolkodás kevés, érezni is kell,
és a világot a saját képünkre formálni.
ha végig játszuk a bolond szerepével,
a végén a közönség tapsolva fog állni.
vissza, vissza! hallatszik majd utána,
mosolytól kipirult, ismerős arcokról.
majd vidáman hajolunk meg utoljára,
és fények közé szállunk a színpadról.
KL
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.