Horváth Jenő

akik ismernek a való életben, tudják, hogy néha (nagyon néha) szoktam alkotni fáradtan (és/vagy részegen/betépve) esti meséket. no persze nem olyanokat, amiket a mesekönyvekből megszokhattunk már. tekintve, hogy Jencike nagyon kicsi még, úgy gondolom szüksége lesz az első éjszakájához egy kedves kis történetre, ami nem szól semmiről, épp ezért nem terheli meg a kicsi agyát. szóval következzen egy csudijó mese Jencikének és persze a t. olvasóknak (és Istvánnak, akinek megígértem, hogy nem fogom olyan gyakran emlegetni a nevét).

mese a bálnákról

egyszer volt az óperenciás tengeren, ami tulajdonképpen a Balaton, csak ezt soha senki nem mondta még ki, szóval azon is túl volt egy kicsi ház. olyan kicsi, hogy bálnák nem tudnának benne jót beszélgetni, mert nem férnének be egynél többen. éppen ezért csak egy bálna lakott a házban. úgy hívták, hogy Csongor. 

Csongor nagyon magányosan élt a kis házában, mert mint már említettem, egyedül volt, és bár nem köztudomású, de a bálnák nem szeretnek egyedül lenni. így teltek el napok és évek, mire a bálnának végre elege lett. úgy döntött, hírdetést ad fel: szobatársat keresek. egyre másra érkeztek a jelentkezők, azonban a bálna nagyon nagy volt, és senki nem fért be mellé a kicsi házikóba.

az egyik utolsó jelentkező Jónás volt, a szakképzett tévés jövendőmondó, aki 160 petákért meg áfáért elmondta bárkinek a jővőt, akár másodpercekre előre. a pénz nem is érdekelte igazán, csak az áfa. mert az áfa egy nagyon különleges fa volt az óperenciás tengeren túl. a termése ehető volt és mindig olyan íze volt, amilyenre a fogyasztó vágyott. és bárhova el lehetett ültetni. szóval áfát birtokolni nagyon megérné bárkinek, de persze ilyet csak ott lehetett szerezni. nálunk nincs. neten sem lehet rendelni.

Jónás nem volt túl okos, de a bálnánál okosabb volt, és mivel nagyon kellett neki és az áfáinak a hely, ezért kitalált egy okosat. milenne, ha nem is a házban hanem a házban lévő bálnában lakna. a bálna egy darabig gondolkodott, de csak az jutott eszébe, hogy unatkozik egyedül a házban, és mindig fáj a feje, ha gondolkoznia kell. úgy is lett. fájt a feje. és Jónás is beköltözött.

Csongor, a bálna így végre talált magának szobatársat és soha többet nem volt egyedül. Jónás a bálnában faneveldét hozott létre, ahol is Csongor bélbaktériumaival együtt nevelgette a rosszcsont palántákat, akik tinédzserkorukban drogozni és inni kezdtek volna, és az utcán kötöttek volna ki, de így nem mert nevelgették őket.

boldogon élnek, amíg hát nos ezt nemtudom igazán. egyszer majd meghalnak, de a pontos dátumot nem tudhatjuk előre, mert az nagyon furcsa lenne, ha tudnánk ki mikor fog meghalni. szóval vége nincs, de majd mindenki idegondolja, aki olvassa.

jóéjt mindenkinek!

KL