hát igen. eljött a várva nem várt pillanat! végre sor kerül az első versfeltöltésre a blogon! régóta írok már efféle versnek csúfolható valamiket unaloműzés végett, és korántsem nevezném őket művészinek a maguk egyszerűségével és hibáival. node! ha már itt eza blog, amely célszerűleg a hülyeség tárháza lett, akkor bátorkodom megtölteni azt eme csodálatos nagy baromságokkal. jó szórakozást előre is a t. olvasóknak (és persze Istvánnak).
BFF
törött legokból torz tükröt emelek,
megnyalom a kócos tükörképemet.
megvágja a nyelvem, elrántom a fejem,
pirosló vérem csorog tükörképemen.
a vér csak játszik, táncol és muzsikál,
csontfurulya van nála, azon fújdogál.
berúgom a tükröt a smaragzöld tóba,
evezőt lopok a rögtönzött hajóra.
hét tengeren, nyolc tengeren, száz tengeren át
evezek, és éneklem a vándormadár dalát.
teleszkópot csinálok tölcsérbe zárt kezemből,
a távolban egy kis sziget száll fel a sötétből.
kikötök azonnal, elsüllyed a csónak.
itt pihentek ti is, társai hajósnak?
lefekszünk a homokba, hideg sörért nyúlunk,
nézzük a hullámokat, s a dagállyal elmúlunk.
(in memoriam Barni, István, Laca.)
(igen, még élnek. de attól még írhattam az emlékükre! XD)
remélem mindenki visszafolytotta a vers okozta krónikus hányinger-rohamot és nem borítota be jobb sorsra érdemes monitorát kellemesen meleg, enyhén savas gyomortartalmával, melyben a mai ebéd maradványai figyelhetőek meg. nos egyelőre ezzel a csodás alkotással tudtam szolgálni.
kifejezetten nagy mennyiségű csöpögős szeretettel:
KL
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.