Horváth Jenő

egy lépcsőfoknyi gondolat

a Halál unottan vette elő a cigisdobozát. finoman kicsúsztatott egy szálat, és rothadó állkapcsai közé vette.

-kérsz? - kérdezte nemes egyszerűséggel.

-ilyen ajánlatot nem utasíthatok vissza.- mondtam neki, és elvettem a nekem szánt példányt.

-bocsáss meg, de tüzet kérhetnék? - udvariaskodott, majd mindketten rágyújtottunk.

fene ebbe a vacak gyujtóba. már megint kifogyott. azt írja béeme...

kukába vele!

egykedvűen pöfékeltünk kettesben a lépcső tetején. éjszaka lehetett, de legalábbis rettentő sötétség vett minket körül.

a Halálnak könnyű, tudni illik nincs tüdeje. minden egyes szívás után fehéren gomolygó füst szállt fel szakadt fekete köpenyéből. valahonnan onnan, ahol egy embernek a tüdeje kell, hogy legyen. az egész groteszk látványt nyújtott. a Halál egyik kezében izzó cigivel, másikban a sokat emlegetett kaszáját csontos vállának támasztva.

egy cigiző csontváz. a dohányzásellenes liga jelképe is lehetne.

-elbaszott egy világ ez.- törte meg a csendet.

-tessék?- kérdeztem vissza udvarias módon értetlenkedve. pedig tudtam jól, mire gondol.

-ez a világ. el van baszva. unalmas. ti emberek egyre unalmasabbak vagytok. hiányoznak a nagy háborúk, a járványok. akkor még volt melóm. most meg tessék, itt ülök és cigizek. és te? nincs jobb dolgod?

-nincs. unatkozom én is.

-ebben a gyönyörű, globalizált, multikulturális, pénzorientált, legalizált világban?- irónia. az elkeseredett ember fegyvere. ha már nincs mivel lőni és nincs mivel dobálózni, magunkból kezdünk el apró harapós kis cafatokat letépni, és udvariasan megkínáljuk vele a körülöttünk lévőket. éreztem, hogy mosolyog.

újra megszólalt.

-miért ülünk mi itt? miért nézzük ezt a rohadó világot itt kettesben? 

-nem tudom.- jó kérdés volt. arra emlékszem, hogy éppen a rakparton sétáltam, mikor halk puffanással és mélyfekete, gyászos füsttel körítve megjelent a híd lábánál egy fekete csuklyás alak, szájában cigivel, egyik csontos kezében sörrel, másikban kaszával, és... ennyi.

azt hiszem, wc-nek használta a Dunát.

-itt volna az ideje, hogy menjek. szabin vagyok, és vannak helyek, ahová mindig is el akartam menni... jössz?

-megyek... azt hiszem.- mondtam kissé félve.

mit is csinálok éppen? körbeutazom a világot? a Halál társaságában? jobban belegondolva... nem is hangzik ez olyan rosszul. legalább szokom a társaságát.

felkászálódtunk. elpöcköltük a csikket. sarkon fordulva magunk mögött hagytuk a lépcsőt, a folyót, a halandók világát.

mögöttem csendesen magába roskadt a város. aranyló lánggal adta meg magát a dicsőség nélküli enyészetnek.

KL